Új pipa, Bamboocha, Nakhla szőlő és barack teszt
Tegnap voltam Debrecenben, és volt alkalmam vásárolni egy kiló Bamboocha szenet, egy-egy 50 grammos Waha guava, Nakhla Eskandarany, Nakhla barack és Basha szőlő dohányt a Palmyra vízipipa üzletben. A guava és aranyalma dohányokról korábban már írtam, úgyhogy most csak az utóbbi kettőről fogok beszámolni.
Végre kipróbálhattam az új pipámat, ami nem is annyira új, hiszen már vagy fél éve kaptam. Egy 85 centis piros, háromcsöves pipuról van szó.
Előtte azonban néhány szót az Aladin Bamboocha nevű bambuszszénről, amelyet most próbáltam ki először. Egy csokiszelet szerűen, három részre tagolt, könnyen törhető szénről van szó. Egy egykilós dobozban 40 rúd, összesen tehát 120 kocka található. Egy kocka valamivel kisebb, mint a Cocobrico kockák, így hamarabb beizzanak, és egy kicsit kevesebb ideig is izzanak. Mellékíze nincsen, viszont baromi sok hamu és korom termelődik az égés közben.
Mivel január óta nem volt alkalmam pipázni (leszámítva egy alkalmat szeptemberben keresztapáméknál), türelmetlenül vetettem rá magam a dohányokra. A Basha szőlővel kezdtem.
A csomagolásra most nem térek ki, olyan mint a többi Nakhlánál. Először kibontva a dobozt, nagyon erős bor illat csapta meg az orromat, ami nálam nem egy nyerő pont, mert nem szeretem a borokat. Tovább szagolgatva azonban kezdtem megszokni az illatot, ami ekkorra inkább egy kékszőlős Mirinda zamatát idézte fel.
Maga a dohány nem túl jól aprított, és botocskákat is tartalmaz. Inkább ragacsos mint nedves, ahogy azt már megszoktuk a Nakhlától.
Megtömtem a kerámiát, majd az alufóliára raktam az izzó bambuszszenet, és szívni kezdtem. Néhány másodperc után hatalmas füstfelhőt fújtam ki, azonban az íz koránt sem volt olyan intenzív, mint vártam. Nagyon enyhe, édeskés íze volt a füstnek, de a szőlő aromát hiába próbáltam keresni benne. Így kissé csalódottan pöfékeltem tovább ezt a teljesen átlagos dohányt. Persze az is lehet, hogy csak rossz dobozt fogtam ki. Viszonlag régi dohány lehet, mert még nem volt rajta zárjegy, igaz így 170 forinttal olcsóbb volt, mint a zárjegyesek.
A Nakhla barack volt a következő, amit kipróbáltam. A csomagolása és aprítottsága a megszokott, illata nagyon tömény és kommersz. Füstölés közben kevésbé tömény az íze, de jól érezhető. Továbbra is kommersz és mű, enyhén mosogatószerre emlékeztető, de korántsem olyan mértékben, mint az általam korábban kóstolt barackos dohányoknál (Hennawy és Waha). Érdemes kisebbeket szívni belőle, mert felkavarhatja az ember gyomrát, de nem vészes. A füstje hatalmas és tömör, ahogy szeretjük. Nem lopta be magát a szívembe, de mivel nem is egy überkirály dohányra számítottam, nem csalódtam nagyot.
